Ez az ősi reliktumnövény a jégkorszakból maradt ránk. Átmenetet képez a lombhullató, és az örökzöld növények között.
Kétivarú, azaz hím és nőivarú példányai léteznek.
A hímivarú egyedek nem, csak a nőivarú egyedek hoznak magot.
Szaporítás
A magvakat október környékén gyűjtsük, amikor az már könnyedén lehullik a fáról. Cseresznye nagyságú, sárga, enyhén kúpos magja van, amit húsos burok ölel körül. A mag nem nagyon bizalomgerjesztő, mert a szaga a macskavizelethez hasonlít.Ha összegyűjtöttük a magvakat, a maghúst langyos vízben könnyen eltávolíthatjuk róla. Elvileg rétegezni kell a magvakat homokba, és a szabadba kirakni, hogy megkapja a fagyhatást.Én szaporítóládába rakom a magvakat, és kb. 1-2 cm földdel takarom, majd a ládákat a szabadba kihelyezem, amit télen is kint hagyok.
A magvak április-májusban kezdenek csírázni. A csírázási százalék 60-70 %. Amikor a csemeték elérték a kétleveles stádiumot,és a 10 cm magasságot, ültessük ki különálló cserepekbe, trágyadús földbe.. Az első évben kb 10-20 cm-t nő ez függ az öntözés sűrüségétől, és a napos időtől is. Második évben eléri a fél métert, ezutén akár ki is ültethetjük a szabadba. Én cserépben tartom a 2 méter magas növényeket, melyeket 2 évenként átültetek nagyobb cserépbe,tápdús földbe.
Rendkívüli fagytűrő. Teleltetésnél a cserepeket egymás mellé rakom, az oldalát és a tetejét télire forgáccsal takarom.